|
| ||
|
|
gondolat d.u.-re
"... mintha lovakhoz lennék kötve. folyton odébb rángat valamelyik, és nem tudom melyik irányba megy tovább a menet. csak pislogok... várom, mi lesz. s persze, mint ilyenkor szokás, sok mindenen húznak keresztül. hogy tanuljak belőle, hogy szokjam az életet, hogy edződjem. no persze. ezek az én lovaim. ritkán... hajde ritka az az alkalom, amikor el kapom egynek-egynek a gyeplőjét... vagyis inkább azt a cheyenne pántlikát, mely ott lobog a nyakukban. na olyankor, van egy lovam, amelyik arra megy, amerre én akarom. hogy a többi szerte húz? istenem... legalább egy van. na de ez ritka, mint mondtam. többnyire csak húznak, visznek, én pedig tanulok...
például ők tanítottak meg arra is, hogy leges-legerősebb akkor kell legyen az ember, mikor igaz szerelmet érez keblében, mikor úgy kötődik valakihez, mint addig még soha. mert tudja, a másikat is úgy húzzák lovai... de úgy... ehhh. na tehát olyankor nagyon erősnek kell lenni, mert hajjaj, de visznek a lovak... hajjaj de nagyon.{}
do you und3rs+& what | try to t3ll you?"
n3m, n3m. arról szól.
